teargas

Reggeli súlyos pénzétt Ferihegy 2B-én, és persze, hogy hangosbemondón keresnek - nem is én lennék ha nem - két és fél óra BA Airbus-al, Heathrow Londonig, majd egy óra bóklászás míg előkerül a giga Boing 777-es. Mindenki előzékeny, kedves, java részük fáradt amerikai világutazó, munkás, mind készül haza, mesél gyerekeiről, bizniszéről, fotókat nézek Gibraltárról egy öregúrral, aki antenna árus volt nyugdíjig; de itt már beájultam, ősfáradtság van rajtam... Felvonszolom magam a gépre, alszom a Tempranillo-tól.

Majd filmek... három is, bár derekasan bevallom, a 127-hez nem volt újra gyomrom, de ajánlom azoknak, akik a Danny Boyle féle erős élményeket kedvelik. Lásd, Trainspotting, Gettomillionair, etc...

7 óra ülvefekvés, forgolódás, zsibbadás után, helyi idő szerint megérkezem Philadelhiába, itt 15 óra, napsütés, 52 F' (hellyel közzel 12 C') otthon késő este, esemesem ágyba éri kedvesem.

Túl vagyok az első amerikai gigászi kaján: The 500 - mutatkozott be életem legnagyobb cheesburgere. Hozott magával szó szerint egy zsák hasábburgonyát, meg egy köptető szirup ízű italt (Sisso szerint juharfaszirup), aztán így hármasban úgy nekem estek, hogy 8 órája kajára se tudok nézni...

Városnézés. Minden nagy... óriási... filmeket idéző hangulat, mindenki újfent barátságos... Velem van Richard barátom, good guide, minden zegzugot bejárunk, rakunk vagy 5 mérföldet a cipőbe. Majd inget, cipőt, mandzsettát vásárol a belvárosban; ára vetekszik egy kisebb etióp törzs több éves költségvetésével.

Igazi kertvárosi hangulatban fogad az indián csaj és családja... A gyerekek tagadhatatlan amerikaiak, Josh (2,5 éves) Transformers gyűjtő, frissen sütött mirelit apple pie mellett hajtogattjuk autóvá a kigyúrt műanyagfigurákat, a kislány (Meggie?), 7 éves, Lady Gaga poszterek tömkelege és minden rózsaszín a szobájába. A vendégszobába nincs fűtés, alig érdekel, kincsesbánya a tetőtérben, mindenféle túrható kacattal, fél óra jó éjt búcsúzkodás után egyedül maradok a család dobozaival, "kincseivel" és a macska bújik hozzám; bánom is én, alszom. Fogkefével a kezembe ébredek, cipősen... hajnali 5-kor.

Forró zuhany alatt óbégatok ötkor, majd kapkodva és ügyelve pakolok, kötöm a nyakkendőm. A cipőm mégis ott maradt... Ide s tova min. 300 mérföldre...

Írhattam volna, hogy gyalog túra, vagy akármilyen más, de a menő jobban illik rá(m). Érveim is vannak, nem csak gyalogolok, inkább megyek, sokat. Szóval menő, mert menő. :-)

Már oly rég óta terveztem (sőt, éjjelente már egy jó ideje csak az erdőről álmodom), hogy belebetegszem ha nem robban ki velem a városból a lóerő. Megtörtént, végre elindulék...

Persze, szokásos töketlenségek, otthon marad a fotóápárát, ez idő alatt a meglátogat Centrum Miki :-(, nem vagyok ott, hát hagy értesítőt, miből vehetek neki ajándékot. Hogy csukódna reája Mező Jancsi gitártokja...

Aztán zsír a pálya, majd határ és röpke 670 kilométer után megérkezem Szovátára. Csilla, képzeld, spritzen, spritzen. Sz'al így vártak hegyeim, hajnal hasadtkor. Lásd a fotókon ITT.

Ma - 4 fokra ébredtem, hihetetlen de nem fázok. Ha nem "mondja az időjós, el sem, hiszem. http://vremea.ido.ro/Harghita.htm

És hétágra süt a nap. :D

Gigaölelés!

És tüntessetek a rádiónál és védjétek meg a jogállamot, én addig energiát gyűjtök és viszek nektek is!

Sz.